Minden, ami Indiában történt, úgy visszhangzik most bennem mint kósza
álom. Megpróbálom elmesélni, miféle dolgok estek meg velünk abban a
messzi országban,hogy ha majd Te is arra jársz, felkészülhess -
de mindenre még mi sem tudunk felkészíteni.
Nekem már a repülőgépre felvihető folyadék mennyiség is gondot okozott,
de utána az alábbiak alapján pakoltam.

A repülő út Doháig 6 órás, onnan Delibe 4 órát kell utazni. Esetünkben
ez a becsekkolásokkal együtt mintegy 15-16 órát vett igénybe.
A Qatar Air légikisasszonyai olyanok, mint a reklámban. Ámbár személyesen
ismerek két sztyuit a Mazo Légitársaságnál akik még rajtuk is túltesznek
kedvességben és figyelmességben.
A reptereken mindenhol ugyanaz a biztonsági eljárás. Útlevél ellenőrzés után
kézi poggyász ellenőrzés, detektoros kapu, majd motozás. Indiában
közigazgatási vagy vallási, illetve minden fontosabb műemléknél ugyanez
a menet. Az útlevelet ugyan nem kérik, de metróban, vonaton, múzeumokban
és a műemlékeknél is hasonlóan lehet bejutni. Vannak helyek, mit a
Taj Mahal ahova szó szerint semmit nem engednek meg bevinni
a fényképezőgépen kívül.
http://www.tajmahal.gov.in/do¬s.html
Ezenkívül egy nagy tábla tiltja gyufa és öngyújtó bevitelét,velem még a
rágót is kiköpették, mikor a motozásnál észrevették.
A tatyómban általában volt cigaretta, amiért szintén szóltak, mikor
ellenőrizték, hogy tilos a dohányzás, én pedig minden alkalommal elmondtam,
hogy mindezt tudom és eszem ágában sincs rágyújtani.
A motozást nőknél indiai katona- illetve rendőrnők végzik. Ha hozzám
hasonlóan 180 centi magasságában égimeszelsz, akkor minden alkalommal
meg fogják kérdezni, hogy milyen magas vagy, esetleg végigtapogatják a
karodat, mintha nem tudnák elhinni, hogy miképp nőhet egy lány ilyen magasra.
Ez az egyik dolog, amit képtelen voltam megszokni kint. Nincs személyes
tered, mindenki bele fog gyalogolni az aurádba. Az indiai mentalitás
egészen más ebben a tekintetben. Sokan vannak, általában nagy családokban
több generáció él együtt, valamint a lakhatási feltételek is egészen mások
mint nálunk. Egy-két kivételtől eltekintve nincsenek toronyházak, vagy
magas épületek. A kisebb városok is hatalmas területeket foglalnak el,
éppen ezért, mert alacsony, egymás hegyén hátán, max. 4-5 emeletes
épületeik vannak, amelyek állapotáról, majd később.
Szóval megfogják a kezedet, úgyis mint kézfogás, vagy csak elkapják
s karodat, hogy 'hé nézzed mán, riksás vagyok', vagy ha két mondattal
többet beszélgetsz velük, akkor már ölelgetnek. Mivel vallási ünnepekben
a sok istenük miatt igencsak bővelkednek, az ölelgetésre bőven van okuk.
Happy Holly!, és már kapod is a nagy színes indiai ölelést - egy héttel a
holly után is még ölelgettek bennünket Udajpurban. Nekem a végén már
kicsit sok volt ez a nagy közvetlenkedés és simán kitértem előle, de
azt már nem lehet elkerülni, hogy úton-útfélen kezet ne kelljen
fognod mindenkivel, ha nem akarsz udvariatlan lenni.
Néhány ilyen esetben, utána már nyúltam is a fertőtlenítő után látva,
hogy előtte az orrában turkált vagy valamely fontos "testrészét" vakargatta.
A vakargatás. A fülüket, a pasik a farkukat, minden további szégyenlősség
nélkül vakarásszák.
Teljesen másként látják a világot. Más értékrendszer, más gondolkodás
mód. Kasztrendszer. A négy nagy kasztrendszer alkasztjai előírták, hogyha
utca seprőnek születtél, akkor a fiaid is azok lesznek, és az ő fiaik is,
és születésed miatt soha nem vehetsz fel más munkát, akármilyen jó vagy
rossz is leszel benne. Ha riksásnak vagy
'tehénlepényből tüzelőt készítőnek' születsz, csak úgy menekülhetsz
a riksádtól vagy a tehénlepényektől ha meghalsz és másként születsz újjá.
Ennek a világnézetnek köszönhető, hogyha az ember tisztességes ételt,
szállást, tiszta vizet remél, hát nagyot kell csalódnia, viszont ha
olyasmikben utazunk mint tehéntrágya, szemét, műanyag palackba
töltött zöldes Jamuná víz, porban bundázott csirke hús vagy más
ehetetlen része bármilyen lénynek, ami csak az indiai szubkontinenst
járja, ússza, repüli, az indiaiknak biztos van kéznél higénikusan
fekete legyek takarója alatt.
Folyt. köv.
Mazó Légitársaság? Rémlik! :) Tényleg jó kis sztyuik! :D Köszi Gabcsi!
VálaszTörlésÖrülök az ékezetes betűknek! Bár eddig is élvezet volt olvasni a beszámolókat. Alig várom, hogy már könyvben is olvashassam.
Boldog vagyok, hogy épségben hazaértetek, és hogy nincs harag a lakás miatt! :)
Csilli