Nem akarok motoros riksázni. Nem vagyok elég furfangos és állhatatos az alkudozáshoz. Megszoktam, hogy megmondják mennyi az annyi. Birka vagyok. Nem értem ezt a fogd meg, ereszd el taktikát. Megijeszt. Sok az amit adok? Kevés? Látják az istenek, hogy a sápadt arcú lány fél. Látják, hogy ez rossz. Megkegyelmeznek. 1. Z. mesésen alkuszik. Mindig elmondja, hogy kis pénzű turpisták vagyunk és különben is…. Azt a kicsit önelégült és arrogáns modort, amivel itt érvényesülni tudnánk az elkövetkező hetekben sem sikerül elsajátítani. Nem is baj. Jó ez így. Lehúznak, de mindkét fél önbecsülése megmarad.
Delhi első áldása a „Szikh sofőr” de róla majd később. A reggeliző helyünktől nem messze szálltunk autóba, ahol már nem engedtük lehúzni magunkat. A nap további részében szerettem volna sétálni. Az India Kapu, az Art Múzeum és a kormányzati negyed volt a célpontunk.
Az India Kapu, olyan mint az ország, hatalmas. Megrendítőek a távolságok a városon belül is, de országos viszonylatban gondolkozni…az már a mega, giga távolságokat jelent.
A helyieknek a reggel 9 még a hajnali kategóriába esik ezért zavartalanul nézelődhettünk.
Innen átsétáltunk a hangzatos nevet viselő National Gallery of Modern Art-ba. Retrospektív kiállítás Ramkinkar Baij-tól. Lenyűgöző, hatalmas ember alakok, férfiak és nők. Ő tervezte az Bank of India székháza elé azt a két monumentális alakot, amiktől tuti berezelnék, ha az ügyfelük volnék.
Indiai modern művészet, kubizmus. Egy kis szürrealizmus. A következő épületben az állandó tárlat van négy emelet magasságban kiállítva. Szerintem ide nem jó a jegyünk de Z bevisz, senki nem kiabál az őrökért, úgyhogy végig ballagunk.
Találtunk egy indiai festőnőt, a nevére már nem emlékszem, de egy olyan képe is ki volt állítva, ami egy magyar falu kis piacáról készült, hatalmas paraszt aszonnyságokkal, akik mind feketében vannak és a rengeteg alsószoknyától szinte repülni látszanak, mint valami gonosz holló csapat.
(Azóta megnéztem Amrita Sér-Gil-nek hívják, magyar származású és Indiában a 20. század egyik legnagyobb, modern festőjeként tartják számon.)
Az India Kapuhoz visszasétálva elindultunk a kormányzati negyedhez. Az a kis park, ami a két hely között elterül, nem is tudom, olyan 2-3 kilométer lehet. Sikerült lerázni mindenkit aki fuvart ajánlott. Kivéve a „Szikh sofőr”-ünket, aki azért, hogy onnan ahol állunk fel visz a kormányzati negyedbe, a Gandhi emlék házba, egy szikh templomba és naná hogy egy „fantasztikus” boltba is.
mindezt valami nevetségesen alacsony áron. Nem hagyhattuk ki. Kedves volt és figyelmes. Itt mertem először beszélgetni. Az egyik kezét egy rémesen mocskos, szürkére koszolódott kötés borította, de tiszta ruhában volt. Később megbeszéltük a Z-val, hogy ha reggel tisztán tette fel, akkor nagyon is reális, hogy délre szürke, estére pedig feketévé válik ami fehér. Ez a harmadik napunk itt, de már megáll a farmerom magától a rengeteg portól.
Nem részletezem a kis utunkat, nézzétek meg a fenti képeket. A végén körbenéztünk a boltban és bár nem szerettünk volna vásárolni semmit mégis sikerült beleszeretnem egy aranybarna selyem kamízba amit nem lehetett ott hagyni. Azt hiszem a Zozi itt is alkudott belőle. Szóval elvitettük magunkat utána még egy étterembe a Connaught Place-en, ahol napok óta először rendesen ettünk. Ez már olyan délután négy körül lehetett, utána visszasétáltunk a Main Bazar-ba nézelődni, sétálni, majd visszabaktattunk a viszonylag tiszta hotelünkbe.
Idefirkált: Briella
Képek: Vzoo
