Kis indiológia..

..magyar szemmel. Húha, elég sok kérdés érkezett, Pushkarban pedig
már szinte mindent megnéztünk, amit csak lehetett, ezért íme néhány
fontos dolog, amit nem árt tudni, ha idejöttök.
Kéz fertőtlenítő. Folyadék, kendő, gél ami van, ide jöhet, mert el
fog fogyni. A legtöbb utcai árus mini vegyeskereskedő, lehet nála
sampont (Panthen, Garnier), szappant (helyi márka), klotyó papírt
(egy gurigánként becsomagolva, mert csak az idióta turisták törlik
ki a seggüket, papír zsepit (PeTalTissue), üccsit (Cola, Sprite,
Fanta, Thumb Up (helyi kóla), na meg minden mást kapni, amire csak
szükséged van éppen.
Az árak. 1 rúpia most kb. 4,4 froncsit ér.
Egy Coca Cola az üveges 300 ml, a flakonos 600 ml és a nagy flakonban
1250 ml van (kicsit fura, be meg lehet szokni).
A három decis kóla 20 rúpia, ami kb. 100 forint.
Egy literes palackos víz 15-20 rúpia.
Egy sima fekete tea vagy egy masala (fűszeres) tea 15-20 rúpia.
A reggeli piritós 30 és 50 között van, attól függően, hogy mit kérsz
rá. A palacsinták 60 és 90 között mozognak.
Ebédre egy paratha vagy egy nan (lepényfélék) 20 és 60 magasságában,
a sajtos szószos étel amit hozzá tudsz eszegetni pedig 60-120 rupcsi.
Általában egy fő étkezésünk mindenestül 1200 Ft magasságában van.
Húsos és halas étellel nem szabad rizikózni.
Nagyobb a valószínűsége, hogy elkapsz valamit. Csak jól megfőzött
vagy megsütött kajákat mertünk mi is bevállalni és az utcai árusoktól
nem vettünk semmit. (Elég szar látvány, amikor a pincér leteszi a
porba a tányért, míg a másik kezével belenyúl a pohárba, hogy kiszedjen
valami szöszt.) Arról nem beszélve, hogy az utcán árult kaják
nagy részét kézzel, kis kockákra tépett újságpapírra szedik ki,
szintén kézzel. A kóla és a cukor fertőtlenít, igyekszünk sokat
inni belőle.
(Ma voltunk egy szikh templomban. A szent édességet a bácsi a kezével
szedte ki a kezünkbe. Csak nagyon kicsit ettünk belőle!)

Közlekedés. Rá kell szánni a pénzt. Nagyjából dupla annyit húznak
le rólunk (vagy háromszor) mint a helyiekről. Ha rendes a riksás, mint
Babu, akkor egy teljes nap egy városban 700 rúpia.
Ha viszont leszopatnak, mint az első napon Delhiben, akkor 1 km 100 rúpia.
Minden új helyen van tanuló pénz.
Ha rendesek a hotelben, akkor ajánlanak valakit, aki nem szívja ki
a véred.

Internet. Minden második utca sarkon van internetező hely 1 óra
30 rúpia. WiFi csak nagyon kevés helyen van, vagy annyira lassú,
hogy nincs ideged kivárni... Itt szerencsénk van, mert működik.

Hotelek. A viszonylag olcsó havelik (nagy átriumos és zegzugos
palotaszerűségek) egy éjszakát egy fő 1300 rúpiából tud átvészelni.
A Grand Hotel Delhiben, ahová átmenekültünk volt 2000 rúpia/fő/éj.
Amire számítani lehet. Monszun ette falak. Európai szemmel retkes
fürdőszoba és egy olyan zuhanyzó, amihez nincs zuhanytálca.
Van egy lyuk a padlón és ott lefolyik a víz.
Vannak természetesen luxus hotelek, de por ugyanúgy van ott is
és az ágynemű, éppen hogy csak tisztább mint egy kispénzű hotelben.
Természetesen ami szar az szar. Inkább vesszen a két lefoglalt éjszaka,
de most már mindenhol megnézzük először a szobát és ha jó, akkor
maradunk, ha nem akkor lehet másik szállást nézni. Delhiben hulla
fáradtan muszáj volt egy éjszakát maradni a kopácsolásban, de
tudtuk, hogy az annyira gáz, hogy muszáj váltani.
Mi mindenhol kértünk két lepedőt és azok között aludtunk.
Ja, és mindent kérni kell. Lepedőt, törcsit, meleg vizet, a légkondi
bekapcsolását (már ahol van), Wifit, mindent.
Legközelebb be kell tennünk egy paplanhuzatot, vagy egy könnyű
hálózsákot ha jövünk, és ha tiszta körülményeket szeretnénk.

Mosás. Jaipurban kimosattuk a retkes nadrágjainkat és néhány
pólót. Hét darab cucc kb. 50 rúpia volt. Nem használnak öblítőt
és mángorolják a ruhákat, de legalább nem érezzük magunkat olyan
mocskosnak. A fehérneműt este kimos, másnapra megszárad.
A zoknikat két nap után kidobjuk. A legtöbb helyen a templomokban
le kell venni a cipőt, eddig zokniba nyomattuk, de ma mezítlábas
napot tartottam (nem is annyira dzsuvás a lábam, igaz a tehénszarokra
oda kell figyelni). Ja és a szikh templomba belépéskor kötelező
lábat mosni.

Elég sokat edződött a finnyás európai belem az utóbbi egy hétben.
De itt ez van, nem tehetsz nagyon mást, mint vagy elfogadod a
körülményeket, vagy az első géppel haza mész.

Vannak pillanatok, amikor azt mondod, hogy eleged van, a porból,
a bűzből, vagy a hőségből, de akkor egy csapat száris hölgy vagy
nagy bajszú szikh bácsi kedvesen rád köszön mosolyogva, hogy
namaszté, és tudod, hogy semmit nem várnak cserébe, csak egyszerűen
köszönnek neked, mert jó napjuk van és neked, neked is jó
napod lesz hirtelen. Olyankor mindennél többet jelent az,
hogy most itt lehetek.

Televízió. Eddig két helyen volt tv, esténként míg a lefekvéshez
készülődtünk sikerült bepillantanunk az indiai médiába.
A legtöbb csatornán teleregények mennek. Ahol hírek is van, ott
a nemzetközi események 10 perc, aztán sport hírek az indiai krikettről
45 perc. Itt is van Barátok Közt csak száriban nyomják, Magdi nénit
Angelic bibínek nevezik, Vili bácsinak szakálla is van és turbánt
hord. És sírnak. Öt percenként sírva fakad vagy egy idősebb, vagy
egy fiatalabb leányzó, amitől a jelentben tartózkodó összes szereplő
is bőgni kezd, még a pasik is. Az összes pasi legalább egyszer tuti
bőg a 20 perc alatt, amíg egy rész itt tart.

Alkohol. Puskarban tilos az alkohol fogyasztás. (És a hús, meg a tojás evés.)
A többi városban, elég sok helyen láttunk italboltot, mondjuk
csak szállodák környékén, ahol wishkyt, bort és sört is lehet kapni.
Még nem volt szerencsénk ezekhez a helyekhez, mert a készleteink
kitartanak, de az Arany Ászok itt megfizethetetlen áron lenne csak.

Holnap délután tovább indulunk, újabb élmények felé.
Kívánjatok szerencsét!

Hindi szókincs:
Namaszté, Namaszkár - üdvözlet
Dhányavad - köszönöm.
Minden második indiai nyökög annyit angolul, mint mi,
úgyhogy megértetjük magunkat.
(A hivatali nyelv náluk az angol, ezenkívül a hindinek vagy
52 dialaktusa van, az ország többi részén pedig kb 1500 féle
nyelvjárást beszélnek, így az angolt nagyjából mindenhol értik.
Muszáj nekik...)

Ui: Képek is lesznek majd, de nem túl egyszerű öszelogisztikázni.